Álom

Álmomban láttalak.

Fölém hajoltál,

csodás tested

izmos vállaim

közt elveszett.

Nagyon jó volt.

A szád kereste a számat.

Éreztem, hogy

leheleted

csiklandozza

az arcomat.

Éreztem a vágyad.

Kezed szorosan

kulcsolta a derekam.

Olyan szenvedélyesen

szorítottál Magadhoz,

 hogy azt hittem a

mennyek országában járok.

Felébredtem!

Megláttam a szürke árnyakat.

Sírtam!

Oda a nemrég boldogsága.

Hogyan találjam meg,

azt ki már csak

álmaimban létezik??

Vagyok, aki vagyok. Leszek, aki leszek. Kezemet a kor sem köti meg. Csak a halál, mi megállít egy pillanatra. De a szellemem szárnyal, mert nem született másnak, csak szabadnak. Az ördögtől sem félek, Isten fogja a kezem, s ha kell, kezembe kardot ad. Azt hittel forgatom, s hitem óvja a családom. Vagyok, aki vagyok. Leszek, aki leszek. Az otrombák nem rettentenek meg. Csalfa talmi csillogás, múló remények. Elszaladó kor, fárasztó évek. Bomló agy, mit, megannyi kór támad. Síró gyermeket, aggódó anyákat. Hát vagyok, aki vagyok.

Ha megkérdeznél?

Választ,

egyszerűen, nem tudom.

Mi az, mi vonz,köt hozzád?

Vonzón, kegyetlenül,

oly nagyon.

Hisz csak plátói minden.

Mégis,

létedtől,

öröm ,mosoly van szívemen.

S gyönyörű álmokat,

vággyakat ébreszt.

Ez a megfoghatatlan,

plátói szerelem.

Az álom,a képzelet varázsa.

Legszebb,

legmagasabb pontra emeli létedet.

Körbeömöl, átfog átölel.

A belőled,s belőlem áradó,

érzelem, vágy, szeretet.

Vágyom rád,

pedig csak képen láttalak.

Mikor a fiú és a lány a kapcsolatuk elején ismerkednek egymás testével, és végig csókolják egymást tokától bokáig. Na, az, az igazi szerelem. Mikor a fiú belecsókol a rózsaszín kehelybe és a lány a szerelmi fuvolán olyan édes dallamot játszik, hogy a fiú minden ízében remeg. Melyik szerelmes ne tette volna meg? Aki tagadja az vagy prűd, vagy képmutató. Egyik sem jó, hiszen mi értelme a szerelemnek, ha nem adjuk meg a testnek, ami jár. De nem csak a testnek, hanem a léleknek is, hiszen egyik nincs meg a másik nélkül.

A vadkacsa

Fényes tolla megcsillan a fényben,

Hápogása messze száll a térben,

Mint a villám cikázik az égben,

Élelmet keres a zöldellő réten.

Lubickol a békalencsés vízben,

Vidáman szürcsöl az iszapos lében,

A csíkbogár fenn akad érdes csőrében,

A szitakötőt elkapja röptében.

Vége lett a meleg éltető nyárnak,

A fiókák már magasan szálnak.

Időnként hűvös szelek járnak.

Az induláshoz ösztöni parancsra várnak

2011-08-09  Ágota

Mindig rád gondolok,

kedves édesanyám.

Két éve hagytad el,

ezt a földi pályát.

Szívemben szorítás,

még ma sem hiszem el.

Nem látlak már többé,

nehezen viselem.

Gyönyörű kék szemed,

még ma is ott látom.

Utolsó pillantás,

a halálos ágyon.

Két utolsó könnycsepp

gurult le orcádról

és e két gyémánttal,

örökre elmentél.

Anyai szeretet,

mely úgy tekint felém,

oly eleven bennem,

mintha ma is élnél.

Szeretetet adtál,

de soha sem kértél.

Romlott világ

Szendereg a hajnal,

valahol vonatfütty hasít a csendbe,

a kutyák vonyítva ébredeznek,

kakas kiáltja itt van a reggel.

Megmozdul a szendergő ember,

kitörli az álmot a szeméből,

lassan ölti magára a napot,

az ágy még kéjesen csábítja.

Reggelije egy szelet üres kenyér,

eszik, de épen csak meg él.

Nyomasztják a napi gondok,

robotol és nem boldog.

Gyomra görcstől feszül,

várja a bizonytalant.

Munkaadója, kényura,

megalázza nap mint nap.

15. fejezet – Elmúlás

– Már megint búsulsz – landolt Oliver a lány mellett a szikla tetején. – Mióta is? Egy egész emberi hónapja?

A lány nem felelt, csak nézte a tájat, és elmerülve a gondolataiba, néhány kihullott tollával babrált. Igen, már egy hónapja, minden éjjel elment Christenhez, és megvárta míg a férfi elalszik. Akkor néhány tollat otthagyott neki, hogy tudja, gondol rá és szereti. Bár hallotta Christen kérését, hogy jelenjen meg neki, hogy beszélhessenek, hogy láthassa, de Angela nem teljesítette a kérését.

Történet a gyengélkedőről.

Folytatódott a kiképzés és következett a napalmos kiképzés. Ez abból állt, hogy a gyakorló pályát úgy kellett leküzdeni, hogy közben napalmot dobáltak. Erről az anyagról tudni kel, hogy komoly égési sérüléseket tud okozni és az égését nem lehet eloltani. A kiképzés előtt félre hívott az ezred írnok gumi tizedes. Békés megyei volt akár csak én Medgyesegyházáról származott. Tudni kell róla, hogy ugyan úgy elítélte a megalázásokat mint én, csak nem vállalta az ütközéseket.