Boszorkányos szépség

 

Vörös haja szikrákat szórt, vakítóan

lángban éget. Csípője büszkén ringott,

mikor fellépet a korhadt, vén deszkákra.

Kék szeme elmerenget a messzeségbe.

 

Csodás teste remegve táncolt a halk

lombok alatt. Kemény melle csodát,

titkot elárulva titokzatosan remegett

az örvénylő vágyak kéklő tengerében.

 

Bolond szívem megsebezve vergődött

a fáklyaként izzó csodás fényben.

Remegve, lopva, kábultan lestem,

a büszke boszorkányos szépséget.

                                                                  Szegény világ.

 

Silány szegény világ.

Köd borítja az elméket.

Elszürkült minden, csukló

zokogás rázza meg a testet.

 

Piszokban, könnyben,

szenvedésben, szennyben,

reszket a föld nagy a teher

alatt, megfojtja a hatalom.

 

Bolyong sok koldus ember,

nyomorba süllyedve búsan,

tébolyultan holtig kacagva,

fetreng, az utca porában.

Templomunk

 

Kis falunknak fényessége,

templom te vagy ékessége.

Úgy ragyogsz az égkékjében,

mint ahogy a nap az égen.

 

Csonka lettél Isten háza,

levették a kornádat.

Nincs félned új sisakod lesz,

új pompában tündökölhetsz.

 

Új koronát kap a tornyod,

mit az idő elpusztított.

Szomorúan, roskadozva,

úgy vártál a nagy csodára.

 

Végre eljött ennek napja,

tornyod, díszes új ruhába.

Végtelen ég tengerében,

ott ragyogsz a nap tüzében.

Séta

 

Kócos öreg fák alatt sétálok,

Vidáman kacagnak a betyár szelek,

Gondolatban az emlékek már romok,

Belül valami fáj ha, Rád gondolok.

 

Őszi esték a csörgő lombokat tépve,

Szememben a könny nedvesen ragyog,

Mikor piros lesz a halott levélke,

A táncoló vízen sodródva csillog.

 

Szerelem földi testbe zárt ideál,

Ékszerként hordozom magamban,

Szép, mint tövises csodás rózsaszál,

Szíved szavára vágyom én álmomban

 

2011-06-27  Ágota

 

Kolompol a vén tehén Hazafelé ballag Tőgye feszes kőkemény A tejtől majd szét hasad A gazda lassan tereli Csá te Riska jobbra S a tehén a kapun beballag Már várja a ház asszonya.

Sima  pihenő a könyv-vegyészet

lapokba vegyíti,  amitől enyészet

sima az ujja is, és sima a homloka

 könyv lapjának  száma tombola

 

kihúzni egyet, keverő kellett

gépesítve rendelt hány lapig mehet...

most olyan könyvet szerkeszt

melynek minimotorja forgat mindent

 

 

Kicsi  falum

 

Kicsi falum- hazajöttem,

boldog szívem, tied lettem.

Nem hagylak el, higgyél nekem,

szerelemtől ragyog lelkem.

 

Itt e szent föld itt születtem,

anyám adta az életem.

Itt vannak a gyökereim,

boldogságom, reményeim.

.

Esküm segít, erős hitem,

kicsi falum eped szívem.

Reszket kezem, remeg lábam,

ezt a pillanatot vártam.

 

Haza jöttem boldog vagyok,

körülöttem minden ragyog.

Az örömtől hulló könnyem,

 áztatja az ősi földem.

Utifűre lépek, talpam  alatt egy lapú,

nincsenek nyomok sehol, igyekszem - lassú

ütemben és izgága a lelkem, de nem sívár,

mindent mi megvolt, szép tavaszt visszavár.

Eredménytelen a keresés, mert jött sok tavasz,

rendhagyó a világ, de nem ugyanaz....

Egy álom kergetett, szép arcod, mosolyod,

az égen felhő akkor még sosem volt,

most csak ballagok, mint vattára lépő,

bármi jöhet, csak ne legyen idegtépő,

de úgy hiányzik az az érett lányos mosoly,

olyan ez, mint szép este a kertben a sikoly.

"Hol vagytok régi Barátok ??? "

 

Hol az aktivitás???

László

Nézz kedvesem, nézz be a tükörbe Nézz le a mély lelki gödörbe Ahol a fájdalom rak hatalmas halmokat Ahol a tested emészti önmagad Abba a gödörbe pusztul az érzelem Abba vész el a józan értelem Nem épül az ember, csak eltűnik az érték Nem kaptál semmit, a jót is szűken mérték Egyetlen perc alatt elveszhet minden Egyetlen szó csak, mit elmondasz hitben Az az egy szó, mely őszintén hangzik Az az egy szó lesz, mi útba igazít.