http://www.youtube.com/watch?v=Ny8VY88ZixY

Kötözz az árbochoz ravasz Odüsszeusz,
hogy elhízott szirének énekét meghallva
morajló tengerárba ne csobbanjak ,
Bacchustól lopott borod töltsd ónkupákba
és ha úgy gondolod most már holmi elrabolt
királynőket felejtsünk, férfiként lustuljunk
és kortyoljunk ízes tavalyi napsütést!

Ülök a kádban, a víz forró, fájó testem ellazul, és közben Istenre gondolok. Kérem, hogy könnyítsen a fájdalmamon. Mikor is, fel tűnik egy harcos, kezében katana, és egy gyönyörű kardtáncot lejt, csak nekem, és én gyönyörködöm a harmonikus mozgásában. A kardot kihúzza a hüvelyéből, aranyszínű pengéjét átjárja az isteni fény. Izzik, ragyog, minden mozdulatára fénycsóva robban ki a penge végéről. De jaj, feltűnik egy kígyó, nem is kígyó, hanem hidra, és minél több fejét vágja le a harcos, annál több lesz neki, már majdnem legyűri, amikor egy éles fény jelenik meg.

Nóra reggel az utolsó métereket az iskoláig futva teszi meg. Néhány másodperccel a jelző csengetés előtt esik be a portán, az ügyeletesek rosszalló tekintetétől kísérve. Mindegy, ezt most megúszta. Persze Noéminek hiába könyörgött, a kicsi, mintha direkt húzta volna az időt otthon is, az oviban is. Anya pedig az utolsó pillanatban gondolta meg magát, hogy mégis kér rántottát reggelire, és kávét is főzni kellett neki.

Az osztályteremben Gabi aggódva kérdezi:

- Megint beírtak?

Hol a mosoly országa?

A kín a szenvedés ül a megtört arcokon.

S eggyeseknél a lenéző gúny vigyor.

Mikor látja , kínlódsz a létért , a családért,

s ő a kínodon szenvedéseden vigyorog...

Boldog , ha megtörhet ,eltaposhat.

Félreállítanak,

ha az igazság mellett szólni mersz.

Akkor sem vagy ember , ha gondolkodsz.

Vagy a hazugságaiknak már nem hiszel.

Tenni , dolgozni ,az-az emberi érték.

De ki parancsol,

az -az emberi tettet értékelje is.

Ne kényszer legyen a kizsákmányoló eszköz.

Több vagyok mint egy test,

kire az élet arcokat fest.

Míg újjaim közé egy toll símúl,

lelkemben oly sok érzés dúl.

Több vagyok mint amit a szem láthat,

nem csak fények szülte fakó árnyak.

Szívem dobban s olykor megszakad,

elmúlik az ember de még is itt marad.

Több vagyok mint egy levegőt emésztő,

tétlen,buta gaz tévejgő.

Nyomot hagyok e szeszélyes földön,

míg életem, oltálmában töltöm.

Több vagyok én is mint mindenki más,

aki papírra vet vagy földet ás,

Lelkünkből fakad minden mi több és szebb,

így leszünk gazdag örörkösök itt lent s majd fent.

Dávid királyfi

Hol volt, hol nem volt, a hetedik határon is túl élt egy hatéves forma fiúcska, Dávid. Kinézetre ugyan cseppet sem különbözött a többi korabeli kislegénytől, mégis volt benne valami egészen különleges, mert olyat tudott, amit senki más. Egy átlagos óvodásból királyfivá változott, de nem is akármilyenné, hiszen bátorságáról, merészségéről a tizedik uradalomban is beszéltek. Na de nem ám csak holmi pletyka szinten, mert a mi Dávidkánkat úgy emlegették, mint a nagy fenevadak ellenfelét.