Nóra reggel az utolsó métereket az iskoláig futva teszi meg. Néhány másodperccel a jelző csengetés előtt esik be a portán, az ügyeletesek rosszalló tekintetétől kísérve. Mindegy, ezt most megúszta. Persze Noéminek hiába könyörgött, a kicsi, mintha direkt húzta volna az időt otthon is, az oviban is. Anya pedig az utolsó pillanatban gondolta meg magát, hogy mégis kér rántottát reggelire, és kávét is főzni kellett neki.

Az osztályteremben Gabi aggódva kérdezi:

- Megint beírtak?

- Nem, pár másodperccel előbb érkeztem, most már nem szabad, hogy beírjanak, mert az már a harmadik lenne. Nem szeretnék igazolatlant.

Gabi bólint. Érti ő persze. Csak éppen azt nem érti, hogy Nóra miért hallgat mindenki előtt ilyen csökönyösen. Nem biztos, hogy rögtön gyámhatóság lenne belőle, de talán toleránsabbak lennének vele.

Első órájuk magyar irodalom. Az osztályfőnökük tanítja nekik, épp úgy, mint a történelmet. Mosolygós, kedves tanárnő, nem is túl szigorú. Ők egymás között Szalmának hívják. Ma azonban nem mosolyog, mikor becsengetés után a terembe lép.

- Jó reggelt! Balla Nóra! – tér rá rögtön a lényegre.

Nóra feláll.

- Tanítás után várlak a tanáriban. Beszédem van veled.

- Igen.

Nóra kicsit megijed. Biztosan arról akar beszélni, hogy mennyi panasz van rá más tanároktól, a figyelmetlensége miatt, meg persze, hogy nem tanul rendesen. Itt pedig hamar mondják a tanárok

- Édes fiam, ez gimnázium, ha nem bírja, ide nem kötelező járni. Tessék elmenni varrónőnek.

Az izgalom a tanárnővel folytatott beszélgetés miatt, egész napjára rányomja a bélyegét. A földrajz dolgozata talán hármas, ha lesz. Nem baj, most már anyu jobban lesz, akkor neki is lesz ideje tanulni. Legalább is nagyon reméli, hogy úgy lesz, mert a végén csak végigbukdácsolja a gimnáziumot, annak meg semmi értelme.

Tanítás után aztán félve kopog a tanári ajtaján, mielőtt belépne hátra pillant. Gabi a folyosón a radiátornak támaszkodva ácsorog, bátorítóan hunyorít. Azt mondta, megvárja.

Nagy levegőt vesz, és becsukja maga mögött a tanári ajtaját. Eddig csak egyszer volt itt, mikor iskolalátogatási igazolást kellett kérnie valamihez. Akkor nem izgult, most viszont nagyon. Szalma pedig kedves most is, maga mellé ülteti Nórát, halkan beszél.

- Panasz van rád. Nem tanulsz, figyelmetlen vagy! Tudok segíteni valamiben? Én tudom, hogy valami okod van arra, hogy nem a tanulással vagy elfoglalva.

Nóra zavartan nézi a tanárnő makulátlan fehér mandzsettáját. Most mit mondjon? Kétségbeesve érzi, hogy szeme megtelik könnyel. Még csak az hiányzik, hogy sírni kezdjen. Szalma pedig választ vár. Rendesen kutyaszorítóba került.

- Nem  mondhatom el, hogy mi a baj, de ígérem hamarosan rendeződik minden, és újra tudok tanulni. – mondja végül, alig hallani a hangját, szinte suttog.

- Nem mondhatod, vagy nem akarod elmondani?

- Mindkettő.

A tanárnő sóhajt. Épp elég kamaszlánnyal van dolga ahhoz, hogy tudja, ha valamiért hallgatni akarnak, akkor hallgatni is fognak. Felesleges faggatni őket, ha nem akar valami hazugságot hallani.

- Rendben van Nóra! Hiszek neked, a hónap végéig szedd össze magad, akkor nem piszkállak. Ellenkező esetben…., no hagyjuk. Hónap végén találkozunk ebben a témában. Azonban mást is akartam mondani neked. Jövő héten a dráma szakkörösökkel új darabot próbálunk. A főszereplőt viszont, mintha rólad mintázták volna. Arra gondoltam eljátszhatnád. Persze nem érdemled meg, pótolni valód is van rendesen.

- Milyen darab? – Nóra szeme felcsillan. Az utóbbi időben ugyan nem tudott részt venni a szakkör életében, de egy főszerepről van szó.

- Ismeretlen. Pontosabban a közönség számára ismeretlen az iró is, a darab is.

Kössünk üzletet. Ha hónap végére összeszeded magad, megkapod a szerepet.

Nóra már az ajtó felé lépked, amikor megállítja a tanárnő hangja:

- A partnered Szabó Ákos lenne a negyedik céből. Ismered?

A kérdés ott marad a levegőben. Nóra rácsukja az ajtót. Szabó Ákos, hát persze, most feltehetően hanyatt kellene esni a megtiszteltetéstől. Ákos egy nagyon jó pasi, a fél iskola döglik utána. A másik fele csak azért nem, mert ők is fiúk. Ettől függetlenül nem érzi, hogy olyan nagy kitüntetésben részesülne attól, hogy vele játszhat.

Gabinak persze hazafelé mindent elmesél.

- És nem örülsz Ákosnak? Tegnap azt mondtad….

- Tegnap vicceltem. Ákos elérhetetlen minden szempontból, különben is év végén itt hagyja az iskolát, jobb lesz, ha a rajongói mást keresnek helyette.

- Ez most úgy hangzik, mintha magadat szeretnéd lebeszélni róla.

- Nem, Gabi. Ez úgy hangzik, ahogy mondtam. Nem fogok elájulni Szabó Ákostól, akkor sem, ha ezt senki sem hiszi el nekem.

Gabi hisz is a fülének, meg nem is. Nem akar vitatkozni. Inkább mást kérdez:

- Akarod, hogy segítsek pótolni?

Nóra bólint.