Csendesen élem életem

Csendesen élem életem,

sokszor a múlton töprenkedem,

de elképzelem a jövőmet,

mert a gondolatok jönnek.

Leélt 81 év után

 nem bokázik már a bokám,

mert más örömök intenek

dédunoka, unoka, és gyerek.

Az alkotásra friss a szellem, 

hisz a világ gyötri a lelkem,

utódaimra most mi vár,

kinyílik, zárul a határ?

Sokszor lustuló vérem is forr,

fejembe száll a düh, mint óbor,

mérges rímeket ír a tollam,

mindíg is szókimondó voltam.

Alkonyi ég

Nyugat felé az égre nézve

az alkony pírt festett az égre.

A fátyolfelhők bíborban járnak,

de lassan rózsaszínné válnak.

Mögöttük szürkül már a kék ég,

mintha valaki a színt lopná innét,

és az alkony bő zsebébe dugná,

minden fényt rejtene, hogyha tudná.

Az ég szelíd, szép kékje is elbágyad,

mélyül, mint a nap utáni bánat.

Diadallal a keleti égen

ugrik a hold a fa tetejére.

Errefelé minden alkony szépség,

benne van a nem vesző reménység,

éjszakából születik a hajnal

a keletről emelkedő nappal.

Szakad a hó

Micsoda látvány! Szakad a hó!

A zöld bokrokon fehér párna,

hatalmas pelyhek zuhannak

a csodálkozva álló fákra.

Korai tél és korai fagy?

Az időjárás tudja, mit csinál,

mert a természet ősi rendje

nem ellenünkben rúgkapál.

Mi sebezzük meg durva kézzel

a földet, vizet, levegőt,

és tesszük a haszonért tönkre

az erdőt, mezőt és a legelőt.

Szakad a hó és szűz-lepellel

borítva tündököl a táj.

Takarja lágyan sebzett szívünket,

amely már most a tavaszra vár.

Szikra

Két kődarab van a kezemben,

nem látok semmit, mert sötét van.

Hogyan űzzem el a homályt?

Hogy bűvölhetek világosságot,

hogy lopjam el az égből a tüzet?!

Tehetetlen, forró dühömben

követ a kővel ütöm bőszen;

s hirtelen kipattan tucatnyi szikra!

A földre záporozva parányi lángok

születnek a száraz fű között!

Tűz! Fény! Meleg!

Már csak táplálni kell!

Hihetetlen ez az egyszerű varázslat:

önnön kínomból szikrát csiholt!

Hókristály

A tél csodája, ékszere,

de nem jutsz messzire vele.

Megcsodálni egy pillanat,

utána egy csepp víz marad.

Ily bűvös ékszer életünk,

szépséget tartogat nekünk,

ott benne a fájdalom,

mintegy könnycsepp, kis vízhalom.

A tél csodája, hópehely

pompás szépséged nem vesz el,

emlékké válik csendesen,

mit belül őrzök, szívemen.

2010. 01. 30. SZLD.

Kedves Alkotók!

Biztosan észrevettétek, hogy időtlen idők óta nem jártam itt köztetek, bár igazából moderátori feladataim lettek volna, de bíztam bennetek :)

Nem tudom, hogy tudjátok-e, de Marika lemondott a vezetőségről, felajánlotta nekem. Idő hiányában sajnos idén biztosan nem tudom vállalni. Januártól talán. Remélem azért talál valakit maga helyett. Nem szretném, hogy ha ez klub elfecsérlődne, ezért amig Marika nem találja meg megfelelő utódját, forduljatok hozzám bizalommal, majd igyekszem segíteni, ha tudok.

Jöjj fiatal korom rémképe,

jöjj te vén meghasonulás.

Tekintsd magad nálam vendégnek,

hisz a lét egy pillanat,semmi más.

Lásd-e rohanó világot,

az éveket,mely tova szállt.

Letünt korok bús emlékek,

bölcsen,okítva rám talál.

Sikítva ,könnyekkel távozik az élet,

maga mögött hagyva minden szépet.

illanó idő tova száll,

nem marad más,csak a csendes magány.

Zárt börtönében sajog a bánat

Vigaszra már nem találhat

Forró könnyek öntözgetik

Megtört szív ad otthont neki

Gonosz varázs, ami sújtja

Nem számít a jelen, s múltja

Megadóan tekint a jövőbe

Ez maradt meg neki örökre

Zárt börtönében figyel a bánat

Az utat régóta nem találja

A szeretet mely körbe vette

Elhagyta egy fagyos este

Gonosz varázs, ami sújtja

Nem maradt más csak a múltja

Minden hite odalett

Az életének vége lett

„SÍR A TÉLI ÉJSZAKA”

2012-ben lesz az 1956-os forradalom és a szabadságharc 56. évfordulója. Így ebben az esztendőben 56-56-os számpár különleges jelentőséget hordoz, bár nem a tradicionális, kerek évforduló.

Erre az alkalomra Andrássy Frigyes és Andrássy Krisztina, a SZIRT Együttes alapítói, a Magyar Állami Operaház művészei, egyfelvonásos, zenés-verses drámai daljátékot írtak „Sír a téli éjszaka” címmel.

Az alaptémát Szabó László Dezső költő egyik korabeli verse, a „Téli éjszaka” ihlette, mely a költő 56-os kötetében jelent meg az ötvenedik évfordulóra.

Fura aforizmák

Aki nyert, az mer!

Napról-napra új dolgokkal ajándékoz meg az amnézia!

Minden rosszat el tudok képzelni magamról, de hiába…

Sakkozni bokszolókkal, bokszolni sakkozókkal szeretek!

A hazug kutyát mikor éri utól a sánta ember?!

Ki korán kel, az álmatlanságban szenved.

Van bennem valaki, aki rosszat akar nekem!

A csatavesztés egy esetben megbocsájthatatlan: ha el se mentél az ütközetbe!

A szerelem csoda! Három napig tart…

Nem a világ bonyolult, te vagy körülményes!