Hosszú az út

 Hosszú az út, amíg kiérünk a fényre

és megfürödhetünk talpig benne végre.

Létünk fűszál-hegyén cseppnyi cseppben villog

megváltás-ígéret. Drágakőként csillog.

Hosszú a mi utunk, de majd megérkezve

talán az Istennek is jó lesz a kedve

látván a hitünknek beteljesülését:

megtért szíveinknek boldog remegését.

A Fényben fürödve felhők között járván

átjárja a lelkünk szeretet-szivárvány;

megbizonyosodunk: más reményünk nincsen,

mint a Te irgalmad, mindenható Isten!

Örök álom (Veréb Mária)2011

Ha a szíved már nem dobban, jön az örök álom!

Ha elhagyod a földet, megszűnik a szenvedésed.

Rejtelmes, titokzatos, ma még megfejthetetlen,

ám ha útját megleled, szerencse fia lehetsz.

Nem kell neked megélned, a méltatlan kínokat,

fájdalommentesen léhetsz be, a paradicsomba.

Békességgel a szívedben, behunyod a szemed,

mert oda az utad, fényes alagúton vezet.

Meglelve az ösvényt, könnyen átsétálhatsz oda,

megszűnik a földi lét, elmúlik a szenvedés.

Kedves Ágota Laci! Neked küldöm ezt a nény évvel ezelőtt írt versemet:

 Évek

 Húsz éve múltam ötven éves…

Rémes!!!

Negyvenöt éve voltam huszonöt…

Megőrülök!!!

De kilestem:

húsz év múlva leszek – kilencven!!!

Gyömrő, 2007. 10. 17. SZLD-

Búcsúzó szavak

A sejtjeimben fészkelődik az ólálkodó halál,

Még járok a fényes ég alatt, süt még rám a nap,

De nem súgnak biztatást a sárga sugarak,

Közönnyel tékozolom el utolsó nyaram.

Döbbenetes álmaimban őseim vonulnak,

Szembe jönnek velem a halott világban,

Derűről borura váltottak életem napjai.

Az elmúlás tengerként hömpölyög.

Töpreng agyam de, itt az ész már nem segít,

A pusztulás zöldeskék lángja csontig hatol,

Jönnek az órák, mikor rám zuhan a gyengeség.

Veréb Mária2011. 10.1                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            November November                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

November második napján,

a holtakra emlékezünk.

Szívünkkel és a lelkünkkel,

könnyek között ünnepelünk.

.

Ima az anyához

Édesanyám!- úgy ragyogsz,

mint hold, a sötét éjben..

Mint ahogy a napsugár,

az ég, kék mezejében.

Mint sok ezernyi csillag,

a végtelen nagy égen.

Mint az ébredező nap,

a harmatcsepp fényében.

Ahányszor csak felnézek,

annyiszor elbűvölnek.

Látom a két kék szemed,

mikor reám tekinget.

Már több éve elmentél,

még is mintha itt lennél.

Szikrákat szórsz én felém,

így köszönsz te jó estét.

Midig vigyázol reám,

te vagy az én angyalkám.

Szentmise

Megtelt a mi kis templomunk,

ahol igen sokan voltunk.

Ilyen misét ritkán hallunk,

hol celebrált a püspökünk.

Megszentelte az új tornyot,

majdan hálaadást mondott.

Megköszönve az adományt,

a sok áldozatos munkát.

Itt jelent meg édesanyám,

minden szenteknek a napján.

Öt éve már nincs közöttünk,

de ma imát mondott velünk.

Édesanyánk el ment tőlünk,

nem hiszem hogy, nincsen velünk.

Tudom,  itt van mimellettünk,

éreztem hogy, fogja kezünk.