Csend. Az utóbbi években csak arra vágytam. Csendre és nyugalomra. Azt hittem, hogy örökre meglelem, de sajnos nem így történt.

            Pár éve, hogy elköltöztem a nagyvárosból egy farmra, melybe az első látásra beleszerettem. A farm egyik felét erdő szegélyezte, a másik felén legelő és termőföld terült el. A távolban pedig, a havas hegycsúcsok látványa kápráztatott el. Idilli környezet.

            Egyedül éltem, de ez semmiben nem korlátozott. Füvet nyírtam, lovakat tartottam, kertészkedtem, még fát is vágtam, ha kellett. Amennyiben nem boldogultam valamivel, akkor a pár mérföldre lévő szomszéd birtokos segítségét kértem, aki minden alkalommal szívélyesen besegített a ház körüli teendőkbe. Sőt még akkor is eljött, ha nem hívtam.

            Kedves, barátságos ember, a felesége meg egy jó humorú, kissé testesebb asszonyka. Gyermekük nem született, talán éppen ezért vették szívesen, ha ellátogattam hozzájuk. Akkor aztán egyhamar nem szabadultam. Az asszonyka, Mary a kedvenc süteményeimet készítette el nekem, a férje, William minden egyes alkalommal elővette a legjobb borát. Órákat időztem náluk, de soha nem bántam meg egyetlen percet sem, amit velük töltöttem.

            Esténként kiültem a teraszra, és éjszakába nyúlóan hallgattam a tücskök ciripelését, az éjjeli bagoly huhogását. Nem hiányzott a város zaja, a füst, és a barátok sem annyira. Ha kedvem támadt, akkor beültem a kocsiba, és meglátogattam Őket.

            Sajnos elég ritkán, mert nem bírtam elviselni azt az állandó zsongást, ami a fejembe költözött akkor, amikor egy viharos éjjelen villámcsapás ért. A kórházban tértem magamhoz. Azt mondták az orvosok, hogy kész csoda, hogy életben maradtam, és nem károsodott egyetlen szervem sem. Persze, nem árultam el nekik, hogy azóta, hallom az emberek gondolatát, és belelátok a lelkükbe.

            Nem bírtam tehát tovább. Elegem lett abból, hogy mentem az utcán, és csak hallottam Őket. Nem is tudom, mit főzzek vacsorára… Már megint lógott a suliból az a fránya gyerek! El kell tüntetnem magamról az árulkodó jeleket, mert az asszony rájön, hogy szeretőt tartok. Milyen idióta a szomszédom! Már megint összeszarta a kutyája az udvaromat. Egyszer kinyírom azt a dögöt. Micsoda ki dögös szuka a titkárnőm, egyszer úgyis ledöntöm…

            Néha jól jött ez a képességem, de nagyon sokszor terhes volt számomra. Nem tudtam kontrolálni, és így mindent hallottam, ha akartam, ha nem.

            Elköltöztem tehát, hogy megtanuljam ezt a képességemet birtokolni, de addig is, ne kergessen az őrületbe.

            Immár második éve, hogy mindez történt, de nem sokra jutottam. Valamelyest tudom befolyásolni, de még nem tökéletesen.

            Jól éreztem magam a farmon. Sokszor kilovagoltam a mezőre, az erdőbe, és még vadászni is megtanított William.

            Emberként szerettem volna élni, aki megdolgozik minden egyes falatért, ami az asztalra kerül.