Alkotóklub

Vihar

Hatalmas szél lehet odafenn,
mert a felhők útra keltek
Gomolyogva egymást előzik,
mint rakoncátlan gyermekek

Ahogy a kémény füstje tovaillan,
úgy tünnek el egymás után
S jön helyükbe újabb felhő
melyet szinte húz maga után

Megdördül az ég,
ahogy a hides s meleg front összeér
Hatalmas villámok csapnak le
s cikáznak szerte szét

Megborzong az ember,
ha hallja a menydörgő ég haragját
S látni véli Zeuszt
a viharisten hatalmát.

Címkék: természet

Kapcsolódó bejegyzések:

Marcipán hold

Kommentáld!

Hozzászólások

Tóth Mária üzente 13 éve

Köszönöm a véleményezést!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Miklós! A bejegyzésed sem nem vihar, sem nem hozzászólás. Semmi köze a Mária verséhez. Szerkezetileg hibátlan, tartalmilag elvont. Nem igazán tudom miről szól. Talán az elégedetlenségről, a vágyról, hogy a mindennapi élet nehézségeitől megszabadulhass?

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Nagyon jól szemlélteted a vihart. Szinte látom, s érzem a félelmet, amit az elemekkel szembeni tehetetlenség okoz. Ilyenkor érzi csak igazán kicsinek az ember magát..Rövidsége ellenére is teljes a vers, de szívesen olvastam volna tovább.

Válasz

Yosa Miklós üzente 13 éve

Most fogok szállni fel, többé nem gyötörhet baj,
tavasz lesz, a tél köddé válik és jön a hajnal.
Új világban nem lesz sosem tél,
nem lesz avar, mit vigyen a szél.

Magasban repülni most én is akarok,
nem hiába vártam, új reménység felragyog.
Fussatok alattam ti szárnyatlan alakok,
gyalogoljanak eztán a tudatlan vakok.

Átszárnyalom a végtelent hamar,
odalenn köd, emberi pára, éltető levegő karaj.
Szeljétek ketté e látványt és kérjetek szárnyakat,
itt az idő, repülni kell, győzzön az új öntudat.

Siess szívem, használd ki az új idő kedvező szeleit,
siess, és lásd az új fény nevelte növények tiszta ösvényeit.
Kérjetek szárnyakat, ne habozzatok,
eljött az idő, hogy magasba szálljatok.

Nincs idő vitázni, erre nincs idő már,
sárba ragad, ki csak beszél és szabotál.
Éljen a haladás, magasban szárnyalás,
megnyílik a tér, nincs többé helyben maradás...