Szeretettel köszöntelek a Alkotóklub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, és tagja lehetsz egy alkotói klubnak!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Alkotóklub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Alkotóklub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, és tagja lehetsz egy alkotói klubnak!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Alkotóklub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Alkotóklub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, és tagja lehetsz egy alkotói klubnak!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Alkotóklub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Alkotóklub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, és tagja lehetsz egy alkotói klubnak!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Alkotóklub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Vágy (Veréb Mária 2009)
Nincs tovább, nem bírom már, utolért a végzetem.
Furcsa idegen erő, amely elrabol egem.
Nem tudok ébren lenni, uralkodik felettem.
Alszom, de fülem hallja ott fent az emeleten,
miként kacarászik fiam, film vetítés közben.
Túl a végtelen tenger, hatalmas hullámain,
tán a világon innen, vagy a világon onnan.
Azt nem tudom honnan, de érzem, jő valahonnan.
Egy kicsit elrepülve, közben meg újra alszom,
már az örök boldogságba száll el képzeletem.
Azután meg kínoz egy hang, amely kiált felém.
Ébredj már fel, tedd a dolgod, térj hát nyugovóra!
Ujjaim a billentyűkön, nem megy, hiába minden.
Azt sem tudom, mit írok, össze vissza nyomkodom,
sok- sok kuszaság, amik születnek meg álmomban.
Életem fő műve, amire úgy vágyom „A mámor.”
Elmém kívülről szemlél, nem vagyok jelen.
Billentyűket nyomkodva, az asztalra lebukom,
alszom, írok, firkálok, igazán nem is tudom.
Álomból vagy valóságból jött a gondolatom.
Tovább ábrándozom, még velem az álomkórom,
egyik pillanatban itt, a másikban ott vagyok.
Mese a valósággal, vadul kevereg bennem.
Néha meg úgy hiszem, mintha más írná a versem.
Megint újabb folytatja, kábult, részeg soraim,
pedig nem is iszom, ital az én ellenségem!
Fel kellene ébredni, szép csendben lepihenni,
de menten megbolondít, ez a kettős érzelem.
Így ír egy ébren alvó, ki versekről álmodik,
de tovább nem bírja, szép álmokat, mindenkinek!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!